A Wenckheim szobroktól indulva átsétálunk a gróf Merán Jánosról elnevezett sétányon. Balról az általános iskola névadójának, Tüköry Lajosnak a mellszobrát, kissé távolabb Erzsébet királyné domborművét láthatjuk. Majd az 1956-os emlékmű mellett kiérünk a kerékpárútra. KÉRÜNK MINDENKIT A FIGYELMES KÖZLEKE-DÉSRE, KERÉKPÁROS FORGALOMRA SZÁMÍTHATUNK.
A kerékpárúton balra fordulunk, elhaladunk a református templom, majd a szív alakú csónakázó tó mellett, és a Sebes-Körös hídjáról vissza¬tekinthetünk a városkára. A túra útvonalát jelző piros sáv mellett, az Alföldi Kéktúra kékjelével is találkozhatunk. A híd után közvetlenül ismét balra fordulva (0,9), a gáton folytatjuk utunkat.
Jobb oldalon egy 1830-ban épült, használaton kívüli gabonatárolót láthatunk, feszülettel. A töltésen mintegy 350 métert haladva, műút vezet le a helyi vadászházhoz, mi azonban tovább folytatjuk utunkat a töltésen, a Dondorogi gátőrház mellett, a nagyerdő szélén. A töltésről levezető aszfaltúttól 380 méterre a Sebes-Körös gátjáról jobbra, kelet felé fordulunk (1,6), és egy régi használaton kívüli töltésen, erdőben haladunk tovább.
Ez kb. 2,5 km hosszan húzódik. Gyengén járt, fűvel erősen benőtt útra számíthatunk, annak ellenére, hogy az utunkat szegélyező fákra festett jelek szerint továbbra is az Alföldi Kéken gyalogolunk. Baloldalon az öreg tölgyfák között faritkaságokkal is találkozhatunk, mivel ez terület a Wenckheim-kastély ún. angol parkjának szerves része volt. A gát tetejéről letérni nem kell, ami megkönnyíti tájékozódásunkat. Jobb oldalon az erdőt egy tisztás szakítja meg, jól kivehető a vadháló, ahol a vadászok fácánneveldét létesítettek. Balra az ún. Kíhi erdőrész terül el. Az elnevezés eredete a múlt homályába vész. Annyi bizonyos, hogy a régészek a tiszai kultúra nyomait fedezték fel. Jobbra fakitermelés nyomait láthatjuk, ami azt jelenti, hogy fiaink, unkáink megújuló erdővel fognak majd itt találkozni. A töltéstől jobbra, az erdőt, kb. 500 métert követően újabb nagy kiterjedésű tisztás szakítja meg, amely tájvédelmi körzet része. Művelés alá nem vonható. Tölgyfák árnyékában, akácfák, kökénybokrok között folytatjuk a jónak igazán nem mondaható töltésen utunkat. Balra, a Sebes-Körös szabályozás előtti egykori medrében fehér- és szürkenyár erdősáv látszik. Néhány száz méterrel később jobbra a Dondorogi-holtág bekígyózik az erdőbe, ahol vaddisznós kertet alakított ki az erdészet, amely így sajnos a túrázók számára elzárt területté vált.
Egy keskeny rámpán jobbra, keleti irányban lemegyünk a gátról, ahol a nagy fűben, a rámpa tövében vár ránk az 1. ellenőrző pont (3,4). A gát mellett folytatjuk utunkat észak–északkeleti irányban. Elhaladunk egy romos magtárépület mellett, amelynek falán az Alföldi Kéktúra jelzéseit fedezhetjük fel. Baloldalon egy fiatal akácerdő mellett gyalogolunk, jobbra füves puszta terül el. Követve az erdő ívét balra kanyarodunk, de alig 100 méter után újra észak-északkeleti irányba fordul az út, amely még mindig együtt halad az Alföldi Kéktúra nyomvonalával. A kis akácerdőt elhagyva egy füves mezőn vezet át utunk, ahol leszúrt piros jellel ellátott útjelző karók segítenek a tájékozódásban. Ha előre nézünk, akkor messze előttünk piros tetős gazdasági épületeket láthatunk, ami szintén azonosítási pontként szolgálhat a pusztában. Baloldalon az úttal párhuzamosan a régi töltés húzódik. A területet Dondorog néven találjuk Körösladány térképén.
4,6 km-re kiindulási helyünktől, kereszteződéshez érünk. Balra folytatódik az Alföldi Kéktúra, a Sárrét 15 és 30 közös nyomvonala pedig jobbra kanyarodik, amelyet útjelzéseink egyértelműen jeleznek. Jól járt földúton haladunk csaknem merőlegesen a töltésre, a pusztába mintegy 370 métert, amikor 90°-ban újra élesen balra kanyarodunk és északkeleti irányban nagyjából a Sebes-Körössel párhuzamosan folytatjuk utunkat kb. 2 km hosszan. Hamarosan elérjük a Dióéri-csatorna hídját (5,6).
Az általános iskolától 6,9 km-re távolodtunk el, amikor újabb éles irányváltás következik, jobbra, déli irányba haladunk tovább. 200 méter gyaloglás után újra keresztezzük a korábban jelentős, ma már csak a belvíz és csapadék elvezetését szolgáló Dióéri-csatornát. Újabb 500 métert gyalogolunk, és egy erdősávhoz érünk. Utunkat néhol az egykori mocsárvilágról árulkodó mezei szil szegélyezi. Az eredeti út az erdő mellett, gyakran vizenyős, sáros, így kissé balra a kukoricásban kell e részt megkerülnünk. A területet a helyi térképek Külső-Majta néven említik. Hátrapillantva északi irányba a szeghalmi gabonatároló emelkedik ki a látóhatárból. Az erdő mellett déli irányban kb, 2,3 km-t haladunk, amikor feltűnik több út kereszteződésében, egy belvízelvezető csatorna zsilipje mögött, messziről is jól látszó magasles tövében 2. ellenőrzési pontunk (9,2).
Itt elválik egymástól a Sárrét 15 és Sárrét 30 nyomvonala. A 30 km-en haladók keletre fordulnak, míg a 17 km-t választók tovább folytatják útjukat a széles, igen jól járt földúton dél-délnyugati irányban. Az út eltéveszthetetlen. Egyenesen, elágazás nélkül, csaknem 3 km hosszan halad, betorkollva az ún. Vésztő-Mágori országútba, ahol a túránk harmadik ellenőrzőpontja (12,1) található.
E széles, évszázados földút nevét onnan kapta, hogy Körösladányt Vésztővel e – szinte nyílegyenes – földút kötötte össze. A földút 15 km hosszú, máig eljuthatunk rajta Vésztőig, sajnos a vésztői oldalon teljesen elhanyagolt, fűvel benőtt, munkagépek által összevágott, alig járható. Így közlekedésre nem használják. Közúton Szeghalom érintésével ez a távolság 30 km.
E terület, Túzokos-puszta néven ismert, ugyanis e térségben mind a mai napig fellelhető, Közép-Európa legnagyobb madara, a túzok. A legnagyobb egybefüggő európai fészkelőhelye Magyarországon, a Körösladánytól 25 km-re lévő Dévaványán található, de elszórtan a Sárréten máshol is találkozhatunk velük.
A Vésztő-Mágori útra érve jobbra, nyugat felé fordulunk, és e széles, jól járt úton gyalogolunk egészen Körösladány, Újladány településrészéig. A nyárfákkal szegélyezett kiszélesedő, jó minőségű földúton kőzúzalék nyomai figyelhetők meg, ami a háborús évek útépítési próbálkozásairól árulkodnak. Előre tekintve jól kivehető a Körösladány határába elhelyezett mobil bázisállomás. 15,4 km gyaloglás után Újladányba érünk, és aszfalton folytatódik utunk. Hamarosan kiérünk a kerékpárútra, ahol jobbra fordulva ismerős kép tűnik elénk. Áthaladva a hídon, a buszmegállónál jobbra kanyarodva a Kastélypark és Csónakázó-tó között, a Wenckheim utcában érünk vissza a Start helyére (16,8).
