A Wenckheim szobroktól indulva átsétálunk a gróf Merán Jánosról elnevezett sétányon. Balról az általános iskola névadójának, Tüköry Lajosnak a mellszobrát, kissé távolabb Erzsébet királyné domborművét láthatjuk. Majd az 1956-os emlékmű mellett kiérünk a kerékpárútra. KÉRÜNK MINDENKIT A FIGYELMES KÖZLEKE-DÉSRE, KERÉKPÁROS FORGALOMRA SZÁMÍTHATUNK.
A kerékpárúton balra fordulunk, elhaladunk a református templom, majd a szív alakú csónakázó tó mellett, és a Sebes-Körös hídjáról vissza¬tekinthetünk a városkára. A túra útvonalát jelző piros sáv mellett, az Alföldi Kéktúra kékjelével is találkozhatunk. A híd után közvetlenül ismét balra fordulva (0,9), a gáton folytatjuk utunkat.
Jobb oldalon egy 1830-ban épült, használaton kívüli gabonatárolót láthatunk, feszülettel. A töltésen mintegy 350 métert haladva, műút vezet le a helyi vadászházhoz, mi azonban tovább folytatjuk utunkat a töltésen, a Dondorogi gátőrház mellett, a nagyerdő szélén. A töltésről levezető aszfaltúttól 380 méterre a Sebes-Körös gátjáról jobbra, kelet felé fordulunk (1,6), és egy régi használaton kívüli töltésen, erdőben haladunk tovább.
Ez kb. 2,5 km hosszan húzódik. Gyengén járt, fűvel erősen benőtt útra számíthatunk, annak ellenére, hogy az utunkat szegélyező fákra festett jelek szerint továbbra is az Alföldi Kéken gyalogolunk. Baloldalon az öreg tölgyfák között faritkaságokkal is találkozhatunk, mivel ez terület a Wenckheim-kastély ún. angol parkjának szerves része volt. A gát tetejéről letérni nem kell, ami megkönnyíti tájékozódásunkat. Jobb oldalon az erdőt egy tisztás szakítja meg, jól kivehető a vadháló, ahol a vadászok fácánneveldét létesítettek. Balra az ún. Kíhi erdőrész terül el. Az elnevezés eredete a múlt homályába vész. Annyi bizonyos, hogy a régészek a tiszai kultúra nyomait fedezték fel. Jobbra fakitermelés nyomait láthatjuk, ami azt jelenti, hogy fiaink, unkáink megújuló erdővel fognak majd itt találkozni. A töltéstől jobbra, az erdőt, kb. 500 métert követően újabb nagy kiterjedésű tisztás szakítja meg, amely tájvédelmi körzet része. Művelés alá nem vonható. Tölgyfák árnyékában, akácfák, kökénybokrok között folytatjuk a jónak igazán nem mondaható töltésen utunkat. Balra, a Sebes-Körös szabályozás előtti egykori medrében fehér- és szürkenyár erdősáv látszik. Néhány száz méterrel később jobbra a Dondorogi-holtág bekígyózik az erdőbe, ahol vaddisznós kertet alakított ki az erdészet, amely így sajnos a túrázók számára elzárt területté vált.
Egy keskeny rámpán jobbra, keleti irányban lemegyünk a gátról, ahol a nagy fűben, a rámpa tövében vár ránk az 1. ellenőrző pont (3,4). A gát mellett folytatjuk utunkat észak–északkeleti irányban. Elhaladunk egy romos magtárépület mellett, amelynek falán az Alföldi Kéktúra jelzéseit fedezhetjük fel. Baloldalon egy fiatal akácerdő mellett gyalogolunk, jobbra füves puszta terül el. Követve az erdő ívét balra kanyarodunk, de alig 100 méter után újra észak-északkeleti irányba fordul az út, amely még mindig együtt halad az Alföldi Kéktúra nyomvonalával. A kis akácerdőt elhagyva egy füves mezőn vezet át utunk, ahol leszúrt piros jellel ellátott útjelző karók segítenek a tájékozódásban. Ha előre nézünk, akkor messze előttünk piros tetős gazdasági épületeket láthatunk, ami szintén azonosítási pontként szolgálhat a pusztában. Baloldalon az úttal párhuzamosan a régi töltés húzódik. A területet Dondorog néven találjuk Körösladány térképén.
4,6 km-re kiindulási helyünktől, kereszteződéshez érünk. Balra folytatódik az Alföldi Kéktúra, a Sárrét 15 és 30 közös nyomvonala pedig jobbra kanyarodik, amelyet útjelzéseink egyértelműen jeleznek. Jól járt földúton haladunk csaknem merőlegesen a töltésre, a pusztába mintegy 370 métert, amikor 90°-ban újra élesen balra kanyarodunk és északkeleti irányban nagyjából a Sebes-Körössel párhuzamosan folytatjuk utunkat kb. 2 km hosszan. Hamarosan elérjük a Dióéri-csatorna hídját (5,6).
Az általános iskolától 6,9 km-re távolodtunk el, amikor újabb éles irányváltás következik, jobbra, déli irányba haladunk tovább. 200 méter gyaloglás után újra keresztezzük a korábban jelentős, ma már csak a belvíz és csapadék elvezetését szolgáló Dióéri-csatornát. Újabb 500 métert gyalogolunk, és egy erdősávhoz érünk. Utunkat néhol az egykori mocsárvilágról árulkodó mezei szil szegélyezi. Az eredeti út az erdő mellett, gyakran vizenyős, sáros, így kissé balra a kukoricásban kell e részt megkerülnünk. A területet a helyi térképek Külső-Majta néven említik. Hátrapillantva északi irányba a szeghalmi gabonatároló emelkedik ki a látóhatárból. Az erdő mellett déli irányban kb, 2,3 km-t haladunk, amikor feltűnik több út kereszteződésében, egy belvízelvezető csatorna zsilipje mögött, messziről is jól látszó magasles tövében 2. ellenőrzési pontunk (9,2).
Itt elválik egymástól a Sárrét 15 és a Sárrét 30 nyomvonala. A 30 km-en haladók keletre fordulnak, és a csatorna jobban járt bal partján indulnak tovább. Kb. 200 métert követően egy kis hídhoz érünk, azon átkelve a csatorna jobb oldalán folytatjuk az utat. Hamarosan hármas útkereszteződéshez érünk (9,5), ahol jobbra fordulunk. A kereszteződés u¬tán jobb oldalon egy akácsor szegélyezi a csatornát, e fasor utolsó tagja egy vastagabb kőris, amelynek törzsén látható a Sárrét 30 piros jelzése. Az út egyenesen, elágazás nélkül halad délkeleti irányba, amelyen 1,5 km után a Kincses-tanyához, a Dióér-csatorna egykori gátőrházához érünk. Az út egyértelműsége, és a tereptárgyak hiánya miatt, a tanyáig jelzéssel nem találkozunk. A tanya az út jobb oldalán látható, közvetlenül mellette haladunk el. A kutyaugatás ne rémisszen senkit, nincs szabadon. A tanyát elhagyva, csupán száradó kökénybokrok, és csenevész akáchajtások kísérnek, így jellel továbbra is ritkán találkozhatunk, de az út továbbra is egyértelmű.
A tanyától 700 méterre az útra merőlegesen, magasfeszültségű távvezetéket figyelhetünk meg. A magasfeszültség előtt egy földút ágazik el dél felé, de mi továbbhaladunk a villanyvezeték alatt, az eddigi délkeleti irányba. A magasfeszültségtől mintegy kétszáz méterre az út élesen balra, északkeleti irányba kanyarodik. E kanyarulattól kb. 300 méterre újra áthaladunk a Dióéri-csatorna hídján. A hídnál jelzéseket is láthatunk. Ettől 100 méterre kereszteződéshez érünk. Itt csatlakozik útvonalunkhoz újra az Alföldi Kéktúra. Jobbra kell kanyarodnunk, és két túra közös nyomvonala visz a már jól látható Dióéri-szivattyútelepig, ahol túránk 3. ellenőrzőpontja (12,5) található. Az Alföldi Kék jelzéseivel is itt találkozhatunk.
Elhaladunk a csatorna és a szivattyútelep között, majd a csatorna partján (!) észak–északkeleti irányba indulunk tovább a kék és piros jelek mentén. Ne tévesszen meg senkit, hogy viszonylag jól járt földút ágazik kelet felé jobbra, de az É-ÉK irány a helyes, közvetlenül a csatorna mellett. 450 méter után a földút élesen jobbra kanyarodik, és a Holt-Körös régi töltésén halad tovább. Csaknem 1 km-t kell gyalogolnunk a régi töltésen. Balra akácerdő kísér, jobbra ősgyep terül el. Az út egy romos tanya felé visz, ahol megtörik. Itt egy fán, jól látható kék jelek erősítenek meg bennünket. Alig 250 méternyit dél felé tartunk, majd dél-délkeleti irányban folytatódik az út, az erdő mentén. Itt 500 méter gyaloglás után az úttól balra két magaslest pillanthatunk meg. Az egyik elég romos állapotú, a másik új építésű, rajta jól látható kék jelek segítenek a tájékozódásban. Elhagyva a két magaslest, egy akácerdőbe érünk, ahol egy – az akácosból kiemelkedő – diófán a piros jelzést látunk. De az újra a Holt-Körös mellett haladó útról letérni sem tudunk. Az akácerdőből kiérve, jobb oldalon napraforgóval találkozunk, baloldalon a földút és a Holt–Körös régi töltése között galériaerdőt láthatunk. A tájékozódási pontul szolgáló két magaslestől 1 km gyaloglás után aszfaltozott útra érünk (15,7). Az aszfaltozott úton balra tekintve a Holt-Körös hídját látjuk, előttünk pedig a természetvédelmi területet jelző táblát, rajta piros és kék jelekkel. Az aszfalton jobbra, dél felé kanyarodunk. A bitumenezett útról letérni nem kell, szinte nyílegyenesen halad dél felé. A Sárrét 30 nyomvonala végig az aszfalton halad, több helyen megerősítve piros jelzéssel. 1 km után az aszfaltút jobbra, nyugatra kanyarodik és a Dióérháti-major gazdasági épületeihez vezet (17,3). Itt térünk le az aszfaltról és földúton folytatjuk tovább nyugat felé. Az út vonalvezetése egyértelmű. Az úttól jobbra villanypásztor illetve földmérő póznákon láthatjuk a túra útvonalát jelző piros festéseket. Az aszfaltról lefordulva nyugati irányban kb. 400 méter haladunk, amikor egy kereszteződéshez érünk. A jobban járt dél felé, balra kanyarodó úton haladunk tovább, de jelek is segítik a tájékozódást. Az elágazástól 500 méterre negyedszer is találkozunk a pusztában kanyargó Dióéri-csatornával, ahol az út enyhén balra kanyarodik és csatornától alig 400 méterre találjuk túránk 4. ellenőrző pontját (18,6).
Az ellenőrző pontnál jobbra fordulunk, 150 méterre újabb kereszteződésbe futunk, de az egyértelműen jól járt úton balra, délnyugati irányba kell tartanunk. Alig 1 km után az utat egy csatorna keresztezi. Az itt álló fán látható piros festés is jelzi a helyes utat. FIGYELEM! Ez az a szakasz, ahol „lefutunk” a térképről. Viszont eltévedni nem lehet. Az út nyílegyenesen vezet csaknem 2 km hosszan, majd egy hasonlóan széles és jól járt földútba, az ún. Vésztő-Mágori országútba torkollik (20,6).
E széles, évszázados földút nevét onnan kapta, hogy Körösladányt Vésztővel e – szinte nyílegyenes – földút kötötte össze. A földút 15 km hosszú, máig eljuthatunk rajta Vésztőig, sajnos a vésztői oldalon teljesen elhanyagolt, fűvel benőtt, munkagépek által összevágott, alig járható. Így közlekedésre nem használják. Közúton Szeghalom érintésével ez a távolság 30 km.
A Vésztő-Mágori útra érve jobbra, nyugat felé kanyarodunk, és bár az utat merőlegesen földutak keresztezik, folyamatosan a nyugat-északnyugati irányt kell tartanunk és ezen a – messze a legjobb minőségű - úton kell haladnunk. A tájékozódást piros jelzések is segítik. Nem egészen 2 km gyaloglás után újra megpillanthatjuk az útra merőlegesen húzódó magasfeszültségű távvezetéket. Itt „kerülünk újra a térképre”.
A magasfeszültség szintén jól meghatározható útpont térképünkön, innen kb. újabb 2 km-t kell gyalogolnunk a cél előtti utolsó, 5. ellenőrző pontig (24,1). Az útról letérni nem kell. Nyílegyenesen halad nyugat-északnyugati irányba.
E terület, Túzokos-puszta néven ismert, ugyanis e térségben mind a mai napig fellelhető, Közép-Európa legnagyobb madara, a túzok. A legnagyobb egybefüggő európai fészkelőhelye Magyarországon, a Körösladánytól 25 km-re lévő Dévaványán található, de elszórtan a Sárréten máshol is találkozhatunk velük.
A Vésztő-Mágori útra érve jobbra, nyugat felé fordulunk, és e széles, jól járt úton gyalogolunk egészen Körösladány, Újladány településrészéig. A nyárfákkal szegélyezett kiszélesedő, jó minőségű földúton kőzúzalék nyomai figyelhetők meg, ami a háborús évek útépítési próbálkozásairól árulkodnak. Előre tekintve jól kivehető a Körösladány határába elhelyezett mobil bázisállomás. 27,4 km gyaloglás után Újladányba érünk, és aszfalton folytatódik utunk. Hamarosan kiérünk a kerékpárútra, ahol jobbra fordulva ismerős kép tűnik elénk. Áthaladva a hídon, a buszmegállónál jobbra kanyarodva a Kastélypark és Csónakázó-tó között, a Wenckheim utcában érünk vissza a Start helyére (28,7).
